Szűk kis utcák, lagúnák, ódon falak, kis hidak, útvesztők...
Talán ezek azok, amik Velencével kapcsolatban eszünkbe jutnak. Mégis nekem valahogy TÖBB és más ez a város.

Évekkel ezelőtt nem karnevál idején jártam itt, de mindig vágytam látni ezt az őrületet, forgatagot, ami ilyenkor itt van. Az élmény magával ragad, ahogy a tömeg is. Ezt a fajta zsúfoltságot és turista-inváziót nem szeretem, mégis van benne valami, amiért részese akarok lenni a történéseknek ...
Csodálom azokat, akik naphosszat képesek a jelmez és álarc mögött pózolni.

Honnét a kitartás, az erő, a kedv, a motiváció? A hagyományok ennyire fontosak számukra? Bárhogy is legyen, kitartóak.

Nem lesz elég ez a pár fotó, hogy megosszam a 2 nap élményeit, de talán tudok mutatni annyit, hogy lássátok: engem mi ragadott meg.

Egyszer látni kell a karnevált. Boldog vagyok, hogy részese lehettem. Visszatérek majd újra, de nem hiszem, hogy karnevál idején.
Nnnnnnna jó, esetleg egy álarcos csodahabosbabosestélyiruhás bálra még elmennék... de már minden nemes-hős-szerelmes-fehér lovon (izé,... gondolán) foglalt volt.
Nem értem. Not faiiiiiiiiir :-(